| Hórusz
Hórusz - Ozírisz és Ízisz fiaként és apja örököseként - a földi birodalom örököse, az apját megbosszuló fiú, az ifjú, harcos isten, aki mítosza révén az egyiptomi istenkirályság intézményének egyik jelképe lett: a mindenkori fáraó a kettős korona birtokosaként Hórusz földi megtestesülése. Az ábrázolásokon általában sólyomként vagy sólyomfejű emberként jelenik meg.
Az istenség kultusza időtlen a Két Ország történelmében, kultuszhelye elsősorban az egyesítés előtti időszak egyik fővárosa, Nehen (Hierakónpolisz, azaz "sólyomváros"), de az uralkodóval való azonosításának köszönhetően az egész országban tisztelték.
Hórusz kiemelt szerepét az egyiptomi panteonban az is mutatja, hogy Ízisz és Ozírisz mellett neki van a legkiterjedtebb mítosza. Leghíresebb története nagybátyjával, Széthtel a királyság örökjogáért vívott harcát örökíti meg. Ez a történet több epizódból áll és igen sok oldalúan mutatja be az isteneket, nem takargatva azok emberi, már-már gyarló vonásait sem. A két isten (Hórusz és Széth) már 60 éve "fárasztja" az Isteni Kilencséget a vitával, hogy Ozírisz után (akit Széth gyilkolt meg, majd miután Ízisz feltámasztotta és fiút szült neki, leszállt az alvilágba, hogy ott uralkodjék tovább) ki örökölje Egyiptom Kettős Koronáját: a testvér vagy a fiú. Számunkra talán természetes lenne, hogy az örökség apáról fiúra száll, de a kora-dinasztikus időkben még erősen éltek Egyiptomban a sokkal korábbi törzsi hagyományok, melyek szerint az örökség az elhunyt legidősebb férfirokonát illeti. (Nyilvánvaló, hogy ezekben az időkben ez az emberek között is kérdés volt, nem csak az istenek vitatkoztak rajta.) Az Isteni Kilencség nem tud dönteni és ezért sorozatos próbák elé állítják a feleket, valamint kiterjedt levelezést folytatnak más istenekkel, hátha ők el tudják dönteni a kérdést. Az ellenfelek közben tusát vívnak tusa után, melyekből általában Hórusz kerül ki győztesen. A mítoszban harci jelenetek, pikánsnál pikánsabb esetekkel váltakoznak.
Széth
Ez az isten egy igen rejtélyes alakja az egyiptomi mitológiának. Azt sem tudjuk biztosan, hogy az ábrázolásokon milyen állattal azonosítják. Egyesek szerint okapi, mások inkább hangyásznak, vagy éppen cickánynak nézik, megint mások szerint több állat részeiből összegyúrt kiméra. Rokoni kapcsolatait tekintve igen tekintélyes helyen áll: Ozírisz és Ízisz testvére, valamint másik húgának, Nephtysznek egyben férje is. Házasságukból nem született gyermek, Nephtysz gyermeke, Anubisz valójában Ozírisz fia.
Széth az egyiptomi istenvilág rosszfiúja. Ha Ozírisz a termékenység, az újra megújuló élet Egyiptom számára, akkor Széth a mindent felfaló sivatag, a pusztító, forró viharok megtestesítője. Különösen ellenszenvessé teszi őt Ozírisz meggyilkolása és az a törekvése, hogy elorozza Hórusztól - Ozírisz fiától és jogos örökösétől - a Kettős Koronát.
Ennek ellenére nem csupán rosszat tulajdonítanak neki. Széth az egyiptomi mitológiában a "szükséges rossz", az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Nem csak ott utazik a világ rendjét szimbolizáló Nap-bárkában, de Ré hajója nem is tudná bejárni napi útját az égi Níluson nélküle. A Nap-bárka minden este találkozik a nyugati horizonton az Apóphisz-kígyóval, ami fel akarja falni a bárkát a benne utazókkal együtt. Széth az, aki minden este megküzd vele azért, hogy a Nap-bárka akadálytalanul folytathassa éjszakai útját az alvilági Níluson, és másnap reggel Ré arca ismét felragyoghasson a világban.
A hiedelemmel ellentétben szentélyei nem orgiák színhelyei voltak, és papjai nem véres áldozatokkal igyekeztek kiengesztelni haragos istenüket. Egyetlen egyiptomi isten sem követelt emberáldozatot (a kenyeret és a sört szeretik valamint a finom illatszereket!).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
