| A gízai fennsíkra vezető emelkedő Kairó közelében majdnem 5000 évvel ezelőtti múltra vezeti vissza a látogatót. A távolból a három fő piramis első pillantásra úgy fest, mint három meredek hegycsúcs. Félútról szemlélve nem látszanak monumentálisnak, de ha közvetlen közelből tekintünk fel rájuk, a hatás megsemmisítő. Egyszerűen hatalmasak. Ha felnézünk rájuk, csak a rengeteg követ és a kék eget látjuk.
A három közül a legnagyobb Kheopsz fáraó piramisa, a Nagy Piramis (Kheopsz a görög neve Hufu egyiptomi uralkodónak).
A középső Khephrén (Hafré) fáraóé, ám ez csak a távolság miatt tűnik kisebbnek. A harmadik, Mükerinoszé (Menkauré) valóban kisebb, mint a másik kettő.
Az élő istenek sírjai
Egyiptom a Nílus menti elszórt településekből jött létre. Először két kisebb birodalom alakult ki, Felső- és Alsó-Egyiptom. Kr. e. 3100 és 2700 között a két rész egy fáraó irányítása alá került, aki Héliopoliszból kormányzott. Nagyjából ennek a városnak a helyére épült a későbbi Kairó.
A fáraók isteni származásúnak tartották magukat, és úgy gondolták, hogy halálukkor a többi isten közé kerülnek. A legfőbb istenség Ré, a napisten volt, aki mindennap megjelent az égen ragyogó bárkáján, amelyet Évmilliók Bárkájának neveztek, este pedig eltűnt az Alvilág rémisztő sötétjében. A halál utáni másik életre készülve a fáraók felépítették jövendő lakóhelyüket a Nílustól nem messze, a lakatlan síkságon. A Nap a Nílus felett kelt, és a nyugati horizonton tűnt el, a piramisok pedig e kettő között helyezkedtek el. Ezeket a sírokat tudatosan helyezték el a Nílus nyugati partján, a sivatag szélén. (Mivel a Nap nyugaton megy le, az ókori egyiptomiak ehhez az égtájhoz kapcsolták a halált.)
Az I. és II. dinasztia fáraói téglalap alapú, lapos sírokat, masztabákat építtettek, ilyeneket találtak Memphisztől nyugatra, Szakkaránál és Abüdoszban. Ám Dzsószer, a III. dinasztia egyik fáraója már 100 évvel a gízai piramisok előtt "forradalmasította" a sírépítkezést, a lapos tetejű sírkamra folyamatos magasításával megépíttette az első piramist, amely hat lépcsőben, 60 m-re emelkedett a sivatag fölé, és minden előző építménytől eltérően fehér mészkő burkolatot kapott. A lépcsős piramisból alakult ki a "valódi" piramis, a sima oldalú gúla - ilyen a dahsuri Vörös piramis -, és ez a forma érte el aztán csúcspontját a nagyszerű gízai piramisokban.
Ezeknek a "halottasházaknak" gyakorlati céljuk is volt, raktárakat és közösségi helyiségeket is terveztek a belsejükbe. Körülöttük az udvaroncok sokkal kisebb piramisai emelkedtek, hogy a halál utáni életben tovább tudják szolgálni urukat. Kr. e. 2700 után Dzsószer fáraó lépcsőpiramist építtetett magának Szakkarában, El-Gízától délre. Ez az alakzat az ég felé haladást jelképezte. A későbbi uralkodók jobban kedvelték a sima felületű piramisokat, mint amilyen Kheopszé, Khephréné és Mükerinoszé. Ez volt a piramisépítés fénykora (Kr. e. 2700 és 2200 között) az Óbírodalom idején. A Nagy Piramist Kr. e. 2500 körűt fejezhették be.
A későbbiekben a fáraók nagy templomokat, sírokat terveztek a Királyok Völgyében, itt található Tutanhamon fáraó piramisa is. Később elszaporodtak a vályogtéglából épült, de kőborítású kisebb piramisok. Mind között azonban a legszebb az el-gízai Nagy Piramis, az Ahet-Hufu, vagyis Hufu Fénye.
Csodálatos tervezés
Vajon hogyan tudtak az ókori egyiptomiak egy ilyen hatalmas, 5,3 hektáros piramist kőtömbökből felépíteni ? Talán valamilyen bonyolult matematikai képlet segítségével ? Mint oly sok más kérdésre, ami az egyiptomi társadalomra vonatkozik, bizonyítékok hiányában erre sincsen válasz.
Kheopsz fáraó Nagy Piramisának hossza 230 m, eredeti magassága 147 m. Sajnos az idők folyamán a legfelső kövek eltűntek összehasonlításképpen, a salis kelegyház tornya 123 m Washington-emlékmű az amerikai fővárosban 169 m-es.
A piramist kb. 2,5 millió mészkőtömbből építették, össztömege 6 millió tonna körül lehet. Néhány nagyobb kő eléri a 15 tonnát, amelyeket habarcs nélkül és olyan szorosan illesztettek egymáshoz, hogy Flinders Petrie (1855-1942) angol egyiptológus joggal idézhette az arab Abdal-Latífot (1162-1231), miszerint "se tűt, se hajszálat" nem lehet közéjük dugni…
A mérnököknek, akik tervezték, tudományos képzettséggel kellett rendelkezniük, a piramis formája, méretei legalábbis ezt feltételezik. A piramis négy oldalvonala tizedfoknyi pontossággal a négy égtáj felé néz. A legnagyobb eltérés a hosszuk között mindössze 20 cm. A piramis körüli kövezeten belül a szintkülönbség csupán 2,5 cm. Hogyan tudtak ilyen pontosságot produkálni csupán mérőpálcák, kötelek, asztronómiai megfigyelések segítségével ? Vagy talán használtak már vízzel töltött szintezőt ? De hogy miként állt össze ez a terv még csak nem is sejthetjük.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
